|
|
|
|---|---|
 |
|
| Reménytelen | |||||
| Sohasem gondoltam volna ilyet,
Soha nem tudtam, hogy az élet ilyet tehet. De mégis valóság ez, amit élek, Már nagyon fáj és félek. Mi lesz velem, nem tudom, Hogy fogom túlélni, ezt fel nem fogom. Annyi mindent szeretnék, még sincs rá esélyem, Elszállt sok jó, és minden reményem. Álmomban annyi minden sikerül, S mikor felkelek, a valóság kiderül. Becsukom a szemem, és ott vagyok, ahol akarok, Nem fáj semmi - egyedül vagyok. | |||||
| |||||