|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy gondolat mi szívemb?l jön | |||||
| Szeretni azt, ki talán téged szeret,
Szeretni azt, ki most nem lehet veled. Szeretni ?t mindig, örökkön és örökké, Szeretni akkor is, ha nem lehet a szívedé. Csalódás az élet, hisz nem mondod el neki, Csalódás minden napod, míg szíved a szívét el nem nyeri. Csalódás az álmod, melyben forrón csókolod, öleled, Csalódás a reménység, hogy valaha a tied lehet. Mondd el neki, hogy csak ?t szereted, Mondd el neki, hogy nélküle meghal a szíved. Mondd el neki mindazt, mit elmondani nem lehet, Mondd el neki és csak szeresd, szeresd! Súgd a fülébe, hogy mily szép a szeme, Súgd a fülébe, hogy örökre bezártad szívedbe. Súgd a fülébe, hogy mindig szeretni fogod, Súgd a fülébe, hogy te soha el nem hagyod! Reméld azt, hogy ? is viszontszeret, Reméld azt, hogy ezután mindig veled lehet! Reméld azt, hogy szeret, szeret és szeret, Reméld azt, hogy most már örökre a tied! | |||||
| |||||