|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ma még fehér folt vagy | |||||
| Nem találom helyed
az életmozaikban, üres folt maradt emléked nyoma, amit hagytál bennem, és hiába forgatom, nem illik a többi közé sehova a kirakó-darab, és bosszant, hogy nem értem, mért kerültünk egymás útjába mi ketten, sorsod sorsomba fonódott, s aztán szétfújt bennünket a szél, még nézek képedre, mint gyermek a csillogó kirakatra, s rajta hagyom szám forró leheletét, aztán játékosan szívet rajzolok a párás üvegre, közepébe rúzsos csókot nyomok, talán majd értelmet ad emlékeimnek a holnap - ma még fehér folt vagy - így hagytál bennem nyomot. | |||||
| |||||