|
|
|
|---|---|
 |
|
| Carissima Fidelissima 02. | |||||
| Szeretem, hogy nem lángolsz,
csak izzassz, nem égetsz, de aki közel van Hozzád, nem fázik sohasem. Szeretem a mosolyod, a pillantásodat, szerelmem lelkébe tört döf?, szeretem a mosolyt, több, mint egy csók vagy ölelés, szeretem a mosolyod, senki mástól nem kapható. Szeretem, hogy a kis szerencsemalac ott lehet polcodon. Szeretem, hogy melletted szabad lehetek, hogy nem akarsz több vagy egyetlen lenni, így örökké bennem élsz. Még Meríba vizét is szerettem melletted, ahogy megrendült egymásban bizalmunk, voltál Jahve, voltam Mózes, voltál Mózes, voltam Jahve, de pár óra, nap és minden újra helyreáll. Szeretem a rossz napjaid is, mert hiába haragszol, hiába szidsz, hiába vádolsz, tudom, rosszkedved csak egy pillanat, de szereteted örökre megmarad, akár az Istené, s utána még édesebb mosolyod. Szerettem és szeretni is fogom, a közös kávéf?zéseket, ahogy harmóniában vannak mozdulataink. Szeretem, hogy ezt mondtad: ?a világ rendje ez? Szeretem, ahogy a buszon és a metrón melletted ülhetek. Szeretek minden ajándékot, mert mindenben ott van a szeretet. Szeretem a könyvet, tudtad, mi tetszik nekem, szeretem a kis angyalkát, hisz Te is angyal vagy nekem, s a bögrédb?l ízesebb a kávé. Szeretem a kávésbögrét, csak tied és enyém. Szeretem, hogy tudsz elfogadni t?lem, szeretem, hogy adsz nekem - s mindketten tudjuk, tiszta lélek adja. Szeretem a Déli Pályaudvart, a kráternak Bacardi íze van, a lépcs?t, ahogy együtt futunk, a peront, ahol búcsúzunk, szeretem, ahogy fellépsz a vonatra, a félig szívott cigarettát, amit odaadsz nekem, szeretem, ahogy a kupéból rám mosolyogsz, s bár nem szoktál, integetsz. Szeretem a lépcs?t a pályaudvaron. Régen volt: egy b?nös-b?vös nyári délután, szenvedély-íz? nyári délután, kísértem arra kedvesem, s a lépcs? alján búcsút intett nekem. Gy?löltem azt a lépcs?t, s arra gondoltam, többet arra nem megyek. De Veled felmentem azon a lépcs?n, most már a Tied. Szeretem. | |||||
| |||||