|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csend, kettten | |||||
| A Hold a hegyr?l cián-
kék tótükörbe néz hajad délutáni színe, mint a méz szálanként a lelkembe ragad A lámpafénybe sorban tucat bogár kemény váza koppan a szúnyogháló, mint a rosta, átszitálja majd a szárnyas álmokat A kép megújult reggel- a varázslat ágyékig hatolt s csodáltam, amit tiszta fejjel kevés ember láthatott Lábaimból kisimult a görcs a merev lépés már a föld felett lebeg arcod emléke a falra vetül? ?fájón, mint egy üres képkeret | |||||
| |||||