|
|
|
|---|---|
 |
|
| Boldogság? | |||||
| Boldogság? Milyen régen nem éreztem már,
Annyira kevés is elég,hogy mosolyt varázsoljál. Kezem a kezedhez ért,hallottam szívem dobbanását, Nem tudom mit érezhettél,de én lelkem nyugtalanságát. Ha mertem volna csókot kérni T?led, Vágytam rá,hogy karommal átölelhesselek. Ha csak rá gondolok is,könnyeimet érzem, A boldogságtól?-tudom,hogy csak Te érted élek! Ha tudnád,mennyire vágyom Rád,szívem Érted dobog, Hogy átölelj,lágyan megcsókolj,így lennék nagyon boldog. Szemeid huncut ragyogása,szádon érzéki mosoly, Szívemet balzsamozza lágy,elb?völ? hangod. Érzem,hogy csak álmodom,valóra pedig nem válik az álom! Ébredj fel! Az élet nem ilyen! Nem kaphatod meg,amire vágyol! Pedig milyen szép lett volna,annyira kevés is elég volna. Boldogság?-érzem,én már nem kaphatom meg talán soha. | |||||
| |||||