|
|
|
|---|---|
 |
|
| Indus szonett | |||||
| H?s selymet borít ránk az éj sötétje
titkon, ha j?... ma csókra szomjazom... Száraz virág illata, s kardamom árad felénk, míg oldja köntösét le. Vágytól remeg? szívem hajt ölébe; ezer becéz? szóval ajkamon bíbor, s arany párnákon hallgatom, forró testtel b?vkört vonva köréje. Szerelme heve mézes altató, tikkadt légzése istenek zenéje. - Már menned kell? - lebben a tüllháló, s alakját fedi tamariszkusz kékje, fodrozódik a lótuszvirágos tó, ahogy úszik; arcán mennyei béke. | |||||
| |||||