|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szeretlek téged, mert Istenem így akarta | |||||
| Szeretlek téged, mert Istenem így akarta
Nem kerestem, kértem, csak a szívembe adta A tébolyult érzést mely téged vágy szüntelen, Mely sasként vág sebeket vívódó lelkemen Nem akarlak én már, mert fáj szeretni, nagyon Meghalok érted minden magányos hajnalon Átok vagy nékem, örvénybe rántó gyötrelem Sejtekben, pusztító métely, reszket? félelem Menekülnék t?led, de nincs er?m, nem tudok Egy kábult érzés fogva tart, bárhova bújok Lábam ingoványon áll, egyre lejjebb merül K?be zárt szívem csendes halálba szenderül | |||||
| |||||