|
|
|
|---|---|
 |
|
| H?séges magány | |||||
| Ülök csendben a sötétben,
Magam vagyok úgy hiszem. De nagyot tévedek, Hisz a magány ül mellettem. Némán, szótlan üldögél, S nem fordul felém. De mégis tudom mire gondol, És csak csendben könnyem hullatom. Emlékképeket mutat hangtalan, Mi talán sosem volt igaz. Talán a múlton rágódok, S a boldogság után vágyódom, De számomra nem marad semmi más, Csak az örök h?séges magány. | |||||
| |||||