|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szeretlek | |||||
| Kérdezd: szeretlek -e? s megmondom én, hogy
Szeretlek, mert ezt mondhatom, De ne kérdezd: mennyire szeretlek? Mert azt én magam sem tudom! Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem, De milyen mély? nem tudja senki sem. Mondhatnék esküt, hosszú és nagy esküt, Az ég felé tartván kezem, Hogy szívem minden dobbanása érted, És egyedül érted leszen, Hogy öröklámpa benne a h?ség, Mely még ott lenn a föld alatt is ég. S mondhatnék átkot, hosszú és nagy átkot, Mely mint a villám érjen el, S égesse, tépje lelkemet legmélyebb Pokolba mártott körmével, Ha elfeledlek téged, kedvesem, S?t, ha rólad csak megfeledkezem. Nem mondok esküt és átkot. Jaj annak, Jaj, akit ez tart vissza csak. Én eskü, s átok nélkül is örökre Lelkem lelkében tartalak, Ott fogsz te állni magasan-fényesen, Mint a tejút a legmagasabb égen. | |||||
| |||||