|
|
|
|---|---|
 |
|
| ?szül? szerelem | |||||
| ?szbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél
Mikor már a szív h?lni készül, már szeretni nem is remél Akkor jöttél te a messzi semmib?l, észre sem vettelek Mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom Hisz sosem lehetsz enyém, b?n szeretni téged, ezt jól tudom Harcolt a józan ész, de az érzés oly er?s, könyörtelen Átgázolt, mint vadul tomboló vihar szívemen, lelkemen Más úton járok én, a tiéd egészen máshova vezet Nincs er?, mely elmoshatná a köztünk feszül? éveket Nem lehetsz soha enyém, másé vagy te, az Isten embere Én is szavamat adtam egykor, feloldhatatlan esküre Csalóka délibáb, ostoba, ábránd, de mégis jó nagyon Rád gondolni minden este, s veled ébredni minden hajnalon Ki is vagy te nékem? ? éltet? napom, ?rz?m és támaszom? Koldulva lesem a viszonzást mosolytól ég? arcodon De langyos ?sz után, majd jön a zord hideg, beköszönt a tél Mint könny? levelet, úgy sodor t?lem majd messzire a szél A hulló hó gyász fehér leple mindent, de mindent eltemet Marad szívem jegesre fagyva, nekem már repülni nem lehet | |||||
| |||||