|
|
|
|---|---|
 |
|
| A csók | |||||
| Nemdenem egészen picinyke
vagy tág szobád térségiben hol mint lüktet?-begy? cinke, normann lábacskád úgy pihen? És nem csupa gyönyör?ség-e fehéren a kereveten tested árnyékos p?resége te párizsi parisienne? S nem a tiéd-e, te csupa lélek, s mint illik, nem szilaj-szabad, mezítlen-áldott n?i szíved, s nem francia, akár magad? S nem a tiéd-é büszke szavak az alvó éjben itt, a csendben és a hold ezüstben: pompás északi kebleid? S engedelmeddel, nem tiéd-e, kit remegtet az estharang, hasadnak édes-szép vidéke, bizony, európai hasad? Nem hasonló a földkerekhez, s mint légkörében e golyó: tomporod, mely egész kerekded, miként a hegység és folyó? És nem végtelen-é a kéjnek szava, s mint só, oly patyolat, mit hallat csillagközi méhed univerzális csók alatt. S a hit által, mely engem éltet illatodban és fényeden, nem hatol-é lelkem, a részeg, szerelmed legmélyére - nem? Jékely Zoltán fordítása | |||||
| |||||