|
|
|
|---|---|
 |
|
| Raynaut | |||||
| Május havában hosszú már a nap,
kiszáll a várból mind a jó lovag, Raynaut vitéz is jó lovára kap, száguld csapatja Erembort alatt, de fel se néz, de büszkén elhalad: édes egy Raynaut! Erembort lánya ablaka mögött, térdén a sz?ttes hímesre szövött, látva látja a büszkén érkez?t, látja Raynau-t a szép sereg el?tt, fennen kiáltva így szólítja ?t: édes egy Raynaut! Raynaut, Raynaut, feledve már a nap, hogy vágtatásodban a vár alatt búsultál, ha nem szólítottalak?" "Mert ismerem már csalfaságodat, mert elfeledtél engem, gyöngyalak"- édes egy Raynaut! "Uram, Raynaut, hallgas meg engemet, a szent keresztre esküvésemet, tanúm száz sz?z és harminc hölgy velek, hogy mindig csak téged szerettelek, higgy szómnak és jöjj, hadd öleljelek, édes egy Raynaut! Raynaut a lépcs? kanyaraiban szalad sudáran, vállban vállasan, csapódik sz?ke fürtje bodrosan, lovag szebb nála nincsen csakugyan, Erembort lánya fölsír hangosan: édes egy Raynaut! Raynaut lovag már a toronyszobán, ott ül virággal-írott nyoszolyán, leül mellé Erembort szép leány szeretik egymást úgy, mint hajdanán, édes egy Raynaut! | |||||
| |||||