|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vihar | |||||
| Vakítón hunyorít s belerándul a kínba a villám,
puha fellegek árnya omolva a f?re terül, lélegezni mind nehezebb, felh? gomolyog, s?r? hullám, a madár alacsony köröket kanyarítva repül. Szeretem nagyon ezt a homályt, a lelkesülés rövid éjét, meg a jós hideget kezemen, a f? emberi, könny? neszét. Tovacikkan a gondolat, és anyanyelvem igéjét zengeti távol az ég - megdördül az ?si beszéd. Sugarasszem? sz?z sötét vizi mélyb?l a fényre kilépett, gyönyör? testér?l a víz gyöngyszeme pereg s elalél, belereszket a f?, a mez?kön a csorda messzire széled, riadoz s az eget lesi, fél. Nyújtózik a sz?z, és p?re magát csodálja mereng?n, üde teste fehér ragyogása vakít pazarul. Egy szó repül át a magasban, hószín? felh?n, s a szomjú virágra a boldog es? lezúdul. | |||||
| |||||