|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sárközy kisasszon halálára | |||||
| Itt fekszik ? a hajdanában
Kedves, mosolygó rózsaszál, Elhervadott nyíló korában, És fája díszét-vesztve áll. A mord halál e ritkaságot Meglátta és tárgyúl vevé, S e bíbor orcájú virágot Egy sárga rózsává tevé. Sárgán se múlt el tetszisége, Sárgán is ékes rózsa volt: De élte lángja fogytig ége, És elnyelé e néma bolt. Itt áll, de csak kóró magában, Ah, a mosolygó rózsaszál, E düledéknek oldalában Bús fája díszét-vesztve áll. Mellette tépett szárnnyal ?lnek A víg reménység gyermeki, Sír Hymen és füstölve h?lnek Leforgatott szövétneki. Ti ifjak! akik szép szemére Hev?lve olvadoztatok, Könnyes szemekkel sírkövére Hervadt virágot szórjatok. S mondjátok ezt: "Ah, így futál el T?lünk, te rózsás Grácia! Ilyen valál: így hervadál el, Óh Sárközy Terézia!" | |||||
| |||||