|
|
|
|---|---|
 |
|
| A kút-cs?nél | |||||
| A kút-cs?nél szétcsorogva
a vizecske úgy futott, kantárt-csótárt tocsogója aranycsíknak mutatott. Karcsú kígyóként került, s úgy tekergett, úgy terült, úgy tekergett az erecske szétszaladva, szétfrecsegve, hogy dolgozva, fáradozva a feketeszem? csizma sápadtabb lett, mint a víz. Súgás, búgás, bece-szók, szégyen fülig-pirosa, ablakok és házikók, b?g?, jóllakott gulya. Az ostorfán virágocska, kék erecskén csöpp ladik. "Végy csak új kend?t magadra, dagadt erszényem dugig!" "Ki ez? Mi ez? Mit akarhat? Keze csupa vad bütyök! Csak nem énrajtam mulatgat apám házfala el?tt?" "Talán?... Talán megijesszem a sötét szem? legényt, kétely gy?l tanácsra bennem, apámnak szóljak elébb? Végeztem a t?z, a láng!"- De hát minek is igyekszik a port, mely majd sírba fekszik t?zzel-lánggal verni szánk? Tüstént a köcsögös karóra szálltam esteli héja-módra, s öregesen lestem körül a neszes földi-határt, s ím együtt láttam már a párt. | |||||
| |||||