|
|
---|---|
Most már ne suhogj | |||||
Most már ne suhogj,
ért kalászu rozs! Rétekr?l, kaszás, most már ne dalolj! Nincs nekem miért gy?jtögetni most, nincs nekem miért gazdagodni már. Gy?jtögettem én még mint fiatal, nem is magamért - szép galambomért. Édes volt nekem nézni szép szemét, jóság tündökölt benne, szerelem. S az a ragyogó két szem kialudt, sírban aluszik drágám, gyönyör?m! Hegynél súlyosabb, éjnél komorabb sajgó szívemen a fekete gond! | |||||
| |||||