|
|
|
|---|---|
 |
|
| Valami | |||||
| Jobb így: vágyam ereje lanyhul,
nem bíztat már üres remény, e világon, s kívül körén, törvény-vonta határokon túl édenre már nem vágyom én. A gyönyörért lelkem ma kínban nem ég: az ideál halott, mely egykor b?völt s bíztatott, s kinek tiszteletére írtam elégiát, egy tucatot. Az ábránd már hiába bájol: lelkem keser? és sötét, mint álom után, mely kisért, s mint ünnepi mise után, hol sok az üres, hiú beszéd. | |||||
| |||||