|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ha felébredek ... | |||||
| Hasson a szád rám, mint vihar a porszemre,
kapjon fel és kavarjon ?rült szerelembe. Csorduljon túl poharad édes szavaimtól, teljen be a kedved ölel? karjaimtól. Alkossunk mi ketten egyetlen egészet, töltsünk ki egymásban kongó ürességet. Forduljunk az éjb?l világosság felé, arany sz?nyeg terüljön lépteink elé. Gyarapítsd tudásom, hogyan szeresselek, zúzhassam a kételyt, mint rozsdás láncszemet. Könnyáztatta testünk egymáshoz tapadjon, tornádó, vagy orkán t?led el ne fújjon. | |||||
| |||||