|
|
|
|---|---|
 |
|
| De nem a vágy indítja el.
Megteremti a maga idejét, éghajlatát, forr akár a hajók felszikrázó nyomdokvize, érzékeny tengert szétzaklató titkos s?r?ség. A vágy nem tudja hogy járjuk be azt a keserves, közös akarást, a legszentebb utat, ez a két semmi test m?ködik általunk, ezek az idegen, duzzadó, drága hajlatok, ezek a red?k, vájatok, a múlékony vénül? felszínel rejtett szóváltása, ez az, amib?l felidézhet? a másikunkban a Rozetta-k? - Szerelmem, sose hallom a céltalan, nyers utcazajt, nem szívom be a dohos kínt, amely az ?r nagy pléhkádjaiból a városunkra árad, de ?rízem, talizmánt romlás ellen, a húsod emlékezetét, az ujjaid, mohó csíp?d, kiolthatatlan lámpád, alvó szájad. | |||||
| |||||