|
|
|
|---|---|
 |
|
| A múzsához | |||||
| Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak, Múzsám, zsinatjokban az ország S a tudományok eránt ne csüggedj! Lát'd! a magános berki homály alól Míg a babérszál halkal emelkedik; A nyári gyanták durrogási Szent tetején magosabbra rázzák; A téli szélvész mérgei közt örök Z?lddel virítván, fája tövesbedik: Te is kevély megnyúgovással Bírd magadat, ha sikólt az aljnép. Lát'd! integetnek tiszta barátaid; Nevednek oltárt a maradék emel: Megpukkad annál a kajánság, És a halál elalél el?tte. | |||||
| |||||