|
|
|
|---|---|
 |
|
| A szerelem tilalma | |||||
| Minden érez gerjedelmet,
S én ker?ljem a szerelmet? És csak én legyek hideg? Hát a szépet S a faképet Nem külömböztetni meg? Mért adott ízlést a szemnek, K?lcsönös b?bájt a nemnek, E világnak b?lcs Ura? Hogy szeressük S félrevessük? - Éj, az ám a ha-ha-ha! Még az ifjúság szememben Csillog, és virgonc eremben Véremet jól érezem: Hát ha ennek Lángba mennek Zsúrolási,vétkezem? Három ember volt, barátom, Mind a hármáról a fátom, Hogy ne éljen, már teve, Hókus, Bókus, Pellidókus ?kegyelmeknek neve. Ők az ifjaknak t?zér?l És ledér természetér?l Sz?ntelen zsorváltanak, A világnak, Dámaságnak Kancsukái voltanak. Szint' a hatvant érte Hókus, Hitvesét féltette Bókus, És magáról egy se hitt. Pellidókus, Mint a mókus, Játsza önnön farka... csitt!] | |||||
| |||||