|
|
|
|---|---|
 |
|
| Rhodának | |||||
| Ezen az áprilisi napon
nagyvárosi líra csöpörög, szegény és RENITER ül a parki padon, s míg csöndben sétálunk körülöttünk gyerek visít, autó robog illanón, a munkás és a milliomos között számok szolgáltatják a távolságokat, ezerkilencszázharminchetet írunk, sok nagy kincsünket elvették - vajon bel?led és bel?lem mi lehet, (Ez az iskola tanít meg...) ami több, mint fénykép és emlékezet? (... hogy az id? a t?z, mely elemészt minket.) (Ez az iskola tanít meg...) Mi az Én e lángokba dobva? Múltamból mi vagyok ma is még? mit t?rök el és teszek meg ismét? Bölcs?t?l sírig az életet helyrehozta gimnáziumban írt teodiceám, lármás gyerekek ragyogva rohannak (Ez az iskola tanítja meg ?ket...) múló játékukba beleveszve! (...hogy az id? a t?z, hol elemészt?dnek.) Mohón rohan ez a pörg? lobogás! Hol van apám és Eleanor? Nem most, hiszen hét éve holtak, de akkori lényük? Sehol? Sehol? Tizennégyt?l a mai napig Bert Spira és Rhoda emészt?dve fogy, nem ahol most van (vajon most hol van?), de akkor lényük a gyönyör?szép; az ég? szobában minden perc robban, pörög a nagy gömb a szoláris t?zben a köznapi s egyedi kipenderül. (Hogy villog minden! Hogy vakít!) Múltamból mi vagyok ma is még? Helyrehozhatja az emlék ismét a legkisebb nap csöpp árnyalatait? Az id? iskolája tanít meg, hogy az id? a t?z, mely elemészt minket. | |||||
| |||||