|
|
|
|---|---|
 |
|
| Josepha kisassszonyhoz | |||||
| Keljetek fel napkeletnek
Oldaláról, keljetek, Ti, a bágyadt természetnek Lelket adó szelletek! Keljetek fel, ah, mit késtek! Már az a nap itt vagyon, Hogy gángesi lehelléstek Er?t végyen a fagyon. Nyissátok meg napkeletnek Bársonyszín? ajtaját, Húzzátok a kikeletnek Felrózsázott hintaját. Minden kincsével Flórának ?felé szárnyaljatok, Hogy ott egy szép Gráciának Csókkal udvaroljatok. Puha szárnnyal legyezzétek Szép mellyét és homlokát, Új rózsákkal terítsétek Lába kedves nyomdokát. Menjetek! - ah, bár elmenne Ámor is tivéletek S ama szíven sebet tenne, Akiért én reszketek. És akinek szép tüzével Ha magam kecsegtetem, Bíztomban minden kincsével A világot megvetem. Óh, ha Ámort meglátjátok Hó nyakán vagy kebelén, Egypár csókommal adjátok Tudtára, mit érzek én. És ha rál? kis nyilával, Tüstént szárnyra keljetek S még meleg sóhajtásával Lelkembe rep?ljetek. Hogy e nap, mely imádandó Nevének szenteltetett, S melyen kívánok állandó Egészséget, életet, Ama szép név innepébe, Amelyet bálványozok, Essen szívem szerelmébe, Akiért sóhajtozok. Tán e nap a szeretettel K?lcsön h?ségre kelünk, Melyet minden kikelettel Egymás karján szentelünk. Ah, remélni tán nem szégyen, Ah, tán erre rámegyek, Hogy Josepha enyim legyen, S én Josepháé legyek. | |||||
| |||||