|
|
|
|---|---|
 |
|
| A szeme | |||||
| Egy n?nek, kit ösmerék,
a szeme ritka ékesség: kínakék. Más ablakú az én pofám, hol zöld, hol lángot okád igazán, az ám! Anyám szeme ködránc, könnyedény, a kishugoméban holt fény, bolond szegény. Alighanem kivételes, ki oly kékl? tökéletes szemes; hol ?rzi, hogy naplángolás nem éri, se tornádórobogás, nincs rajta kopás; éj munkában még soha nem marta m?fény mostoha árama; s oly szívtelen a szép bestia, sose volt kín t?zhelye, könny fazeka írisz, retina? Bepillantásait öntse csak, nem kedvesek, nem is okosak, hamisak. Ha kék fényt áraszt messzire, könnyen fakúl, de mennyire, a jóhíre. | |||||
| |||||