|
|
|
|---|---|
 |
|
| ? jött, ? ment | |||||
| Mint ág remeg, a rajta dalt
zeng? madár, ha messze leng, úgy reszket elmém, oly zavart - csak azt tudom: ? jött, ? ment. Mint szélkavarta tóvízen látni a kékl? végtelent, egy perc egét úgy ?rízem- csak azt tudom: ? jött, ? ment. Mint kertben édes illatárt s bimbót a gyors tavasz teremt, télálmom új májusra vált - csak azt tudom: ? jött, ? ment. Angyal vetette rám szemét sátram bejárata felett; sátram led?lt, de él e kép - csak azt tudom: ? jött, ? ment. Ha majd szobám bealkonyul, s az életmécs húnyón mereng, szerelmemben egy fény még kigyúl, idézve, hogy ? jött, ? ment. | |||||
| |||||