|
|
---|---|
Évához | |||||
Te kedves, ékes lány, szemed
s szemem együtt gyújtotta meg egyazon fáklyánál a menny; így érthetem csak, hogy örök hatalmad szándékom fölött magasztos érzelem. Ártatlan hadd szemléljem én orcád, mely szinte az enyém; nem félve éber ?reit, melyek a sz?z szemhéj alatt oly csábitón riasztanak, és lángjuk oly vonzón taszít. | |||||
| |||||