|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kacagni szeretnék... | |||||
| Kacagni szeretnék... az egész lelkemb?l,
Nem ugy mint most, kinosan, szomorun... Nem ugy, hogy verg?djön alatta az ajkam, És fájjon a szivem, - nem ugy, nem ugy... Csak szépen, hogy az arcom is kiviruljon, És piros legyen, mint egy feslett rózsa... És biboros lángban égjen a szemem, Mint napbearanyozta esti alkonyóra. Hogy nem lássák meg titkos verg?désem, S csak én tudjam, hogy fáj a kacagás... Csak én tudjam, hogy hiába volt minden, Botor remény, bús lányos álmodás. Csak én tudjam, hogy lázban ég a rózsa, S a láztól csillog ugy a két szemem... - Csak én titkoljam még magam el?tt is, Hogy azt a h?tlent mindig szeretem... 1914 | |||||
| |||||