|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tudom... | |||||
| Hiu álmokkal nem csalom magam,
Mögöttük - tudom - por és hamu van... Szemem a messzeségbe sohse néz, A fölébredés, tudom, hogy nehéz. Az ajkam daccal összecsukom, Hogy dalt ne halljak, fülem befogom... Mert tudom, hogy fájna az amit mondok, S tudom, a dalok: halálharangok. Tudom, a szivem is megcsal engem, És éppen azzal, akit szerettem... És tudom azt is, hogy hiába várok, S ha messze megyek, - hiába járok. Tudom, örvénybe akarnak csalni, A kékl? habok, - mit hallok zugni... S tudom, a mélyben a delphynek várnak, Uj lakóját a kagyló palotának... - És tudom: hiába a sok-sok remény, Egy bús gondolat, - csak az az enyém.. Egy borús sóhaj.. mely feléje száll, S meghallgatásra sohse talál... 1914 | |||||
| |||||