|
|
|
|---|---|
 |
|
| Néz az id? | |||||
| 1.
Csak a csend öleljen, szélszaggatta szavaimat míg újrateremtem, hadd állhassak még a senki földjén, ha már sárban a kehely és szétöml? vérünk lehet csak szégyentelen. 2. Hol van a szentség, hova t?nt, minek lélegzetében éltem? Fuldoklik bennem a szerelem, szégyen minden szavam, szégyen. Farkasordító-fekete, nyirkos és érdes vagy, magány! Csillaggá-dermedt szívemen táncolgass csak nagy árny. 3. Éva, Éva, hová hulltál? Éva, Éva, falevél. Fölkap, elejt, játszik veled, néz az id?, nevetgél. 4. Kinyíltak a hóvirágok, hová, hová kicsi lányok? 5. De eljön majd egyszer a pillanat, el, mint ez a havazás, mikor a lidérces álomból fölébredsz, megáll benned a mutató, és felismered pupilládban hóhéromat, szemednek szörny? ideje lesz az, fölötted a hold baltafokán megárad és eláraszt mindent a fény. | |||||
| |||||