|
|
|
|---|---|
 |
|
| Délibábos róna... | |||||
| Délibábos róna, beh jó volna mostan
Utaidon járni... Aranykalászok közt, déli napsütésben, Holdsugaras, méla, sápadt alkonyfényben, Valakire várni... Pajzán kacagással lepkéket kergetni, ?zni szerteszéjjel... Titokzatos, ég? éjszemébe nézni, Napsugaras, fényes mosolygását nézni Édes remegéssel... Bámulni alkonyban uszó naplementét Titkos borzadállyal... S bekacagni halkan, sötét éjszakába, Leboruló, titkos, csöndes némaságba Édes kacagással... Csillagokat nézni... pirkadásra várni, S álmodozni ujra... Amikor a pásztor furulyáját halkan, Kékes ködbe vesz? szerelemben, dalban, Édes-búsan fujja... Virágos fák mentén lopva elsuhanni, Oda...közelébe... Mikor az izzó nap utolsó sugárral, Elmerül majd csöndes, néma haldoklással Az éj tengerébe... Látni, hogy messzir?l, sziklák homályából Felém árnyak jönnek... Rózsaszin?, régi, régi álomképek, Elfelejtett nóták, mélák, csudaszépek, Dalai jöv?mnek... Délibábos róna, beh jó volna ujra Utaidon járni... Aranykalászok közt, könnyben uszó szemmel, Föltámadó, régi régi szerelemmel Valakire várni... 1914 | |||||
| |||||