|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mit úgy hívtam | |||||
| El?ttem az út is lángol,
mögöttem kormos az ég is. Lángol mindenütt a jászol, megyek, megyek csak azért is. Csontig lecsupaszíttatott minden halál, merre nézek, vérben is megfürösztetett minden könyörtelen élet. Nem találom, csak keresem hamulepte szívem útján, mit úgy hívtam, a szerelem. Reggel már a harmat hull rám. | |||||
| |||||