|
|
|
|---|---|
 |
|
| Alkony | |||||
| Borongó csöndben, ködös alkonyórán
Zokogva siratom meg a multamat... Ilyenkor temetem el az ifjuságom, Minden ábrándom, álmom, vágyamat. Ilyenkor látom a mások boldogságát, Ilyenkor irigylem embertársaim... S ilyenkor kacagok örjöng?n, dühvel, Összezúzott éltem d?re álmain. Ilyenkor szeretnék messze elrepülni, Az eltemetett rózsás múltba el... És szeretnék mindent, mindent elfeledni Egy vesztett múltat, tévedéseivel. Ilyenkor szeretnék uj életre kelni És sz?ni ragyogó, uj ábrándokat... Feledni mindent és csak menni, menni, Visszahozni vesztett álmaimat. Ilyenkor..csöndben...ködös alkonyórán, Sirok, kacagok, remélek, hiszek... Temetek álmokat, ábrándot, vágyat S múltam sírjára Uj, friss, él? virágot viszek... 1914 | |||||
| |||||