|
|
|
|---|---|
 |
|
| Várva Várom | |||||
| A szívem nyugati tája még szüntelen szabadon,
Várva várom, hogy megtalálom egy végzetes napon, A lányt, ki behálózza gondolataim, a frászt rám hozva, Lágy hangon mondja ki csendesen: "Szeretlek kedvesem",... sosem kés?, Annyi számtalan esély vár lelkemre, csak egy merész n?, Kell nekem, csak rá vágyom, ki átlátja minden álmatlan valóságom, Isteni n?re, ki minden tekintetét felém fordítja tényleg, Rám rontanak szerény személyében az elveszett, ?si szenvedélyek. Ezernyi alkalom szállt már tova, múltba tekintve: "Miért voltam ostoba?!" | |||||
| |||||