|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kérve-kérek | |||||
| Hazudhatom, hogy jelentéktelen számomra már,
Rímek mögé bújva, egy sötét alagútban az érzés ketrecbe zár, Emlékképek gyötörte valóságom vétek, de leplezném, Szabadulást eme fogságból nem lelek, egy hang súgja "kellesz még". Nekem, csalogató tekinteted életembe íródva, lágyan keresem. Megfeszít egy érzés, intim a válasz, nincs mi ki támaszt, Kérve-kérek édes egy utolsó, szívb?l szóló megértést! | |||||
| |||||