|
|
|
|---|---|
 |
|
| Suhantál felém... | |||||
| Suhantál felém néztelek, csinosan és lengén.
Úszott, kavargott csábos illatod, zsengén ölelt Engem, s kávédnak zamatillata Tégedet, Jó szívvel hoztad, ahogyan azt kedvelni szoktam. Forrón habbal, édesen, - nélküled álmodnék, - de Miattad, s kávédtól felébredtem, - jólesett! Szerelemre-lángra lobbantasz, zsongott fejemben Nekem adod szépséges, kecses, üde testedet. Bódultan, kábán elhagy elmém, mert forr szerelmem. Ó, milyen drága vagy hozzám, izgató is nagyon. Bomlasztod az eszemet, mely már alkonyba vagyon. Szorosan ölelj magadhoz, csókolj meg kedvesen. Érzelmeimnek rabja lettem, ne csodálkozz ezen. Uraljad izzó testemet most, és a szerelmem. Kedved lelheted bennem, hiszen Veled lehetek. Forró csókjaimmal ölellek, - nagyon szeretlek. | |||||
| |||||