|
|
|
|---|---|
 |
|
| Elkésett szerelem | |||||
| Néztelek, suhantál felém csinosan, és lengén.
Kavargott, úszott csábos illatod, zsengén ölelt Engem, s kávédnak zamatillata Tégedet, Jó szívvel hoztad, ahogyan azt kedvelni szoktam. Habbal forrón, édesen, - nélküled álmodnék, - de Miattad, s kávédtól felébredtem, - jólesett! Szerelemre-lángra lobbantasz, - járt eszembe, Hozod untalan, szépségesen kecses testedet. Bódultan, kábán hagy elmém, ez hát a SZERELEM! Ó, milyen drága vagy hozzám, és izgató nagyon. Bomlasztod az eszemet, mely alkonyba vagyon. Ölelj szorosan magadhoz, csókolj meg kedvesem. Érzelmeim rabja lettem, ne csodálkozz ezen. Uraljad most izzó szerelmemet, és testemet. Édesem, csillagom, - érzed újra Férfi lettem! Imádlak, szeretlek - csókommal forrón ölellek. | |||||
| |||||