|
|
|
|---|---|
 |
|
| A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán | |||||
| A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán
ágyamra ül fásultan a magány és rámtekint és nézdeli magát és fésüli hosszú, hosszú haját. Eszel?s hölgy. A szeme oly szelíd és bontja, oldja tornyos fürtjeit és oldja, bontja - percre perc enyéz - és újra kezdi mindig. Sose kész. És oldja álmom, bontja gondomat, álomtalan partokat hívogat. Ha szunnyadok, csörrennek fés?i, hosszú haját nevetve fésüli. Csak hallgatom álomban, éberen, hogyan motoz-motoz az éjjelen. Most újra kezdi. Végtelen haja oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka. | |||||
| |||||