|
|
|
|---|---|
 |
|
| Pásztor-órák | |||||
| Már igazán dühbe jövök
Szépséges kedvesem, miattad, Hogy kerek ég és föld között Nem lelek tárgyat, hasonlatnak. Hiába, szó ide-oda, Végtére is csak azt kell látnom, Te vagy a legnagyobb csoda Ezen a szép tündér világon. Mint igazi mohamedán Próféta szent könyvér?l tartja: Te vagy el?ttem a Korán; Minden szépségnek foglalatja. Mi itt körültünk egyedül, Külön-külön, megfoghatatlan: Mint ellentét mind egyesül Benned, csodálatos összhangban. Szemedben, mely felém ragyog. Együtt van éjfél és a h? dél. Szebb vagy, mint mind az angyalok, És csábitóbb az ördögöknél. A vállad oly hideg, fehér, Mint a sz?z hó a Kárpátokban. És mégis gyújt, ha közel ér, Perzsel, mint villám olthatatlan. Bájad nem ismer éjt, napot. Hatalma nincs rajtad sötétnek. Sötétben is... ah, még csak ott! Úgy sütsz, lobogsz, hogy majd elégek. S az üdv izzó kohója, hol A csók terem, mi b?vösb annál? Az tüzesebb, mint a pokol, És édesebb a menyországnál...! | |||||
| |||||