|
|
---|---|
A fogadástétel | |||||
Egy nyári estve Lillát,
A gyenge rózsaszájú, A t?zszem? leánykát, Megláttam, és azonnal Látnom, szeretnem - egy volt. Mid?n az éjt sohajtva Virrasztom, Ámor így szól: "Ne félj, Vitéz! csak engem Zengj minden énekidben, Lillát adom jutalmúl." Fogadtam, és jutalmúl Lillát megadta nékem. Most hát lekötve lévén, Mást nem tudok danolni - Lillát csak és csak Ámort. | |||||
| |||||