|
|
|
|---|---|
 |
|
| Bertának | |||||
| Hova menjek, meneküljek?
Hogy ne lássam gyötr? képed? Hasztalan futok, kerüllek, Semmi sem bír már tevéled. Mint az ég? hadi gálya Minél jobban siet partra, Belsejét emészt? lángja Annál inkább terjed rajta: Rajtam sem segít már többé A ködös, a mesés távol. B?bájod csak ingerl?bbé Varázsolja kacér fátyol. A csodaszép május hóban, Mikor a zöld erd?n járok, Szemeiddel hát nem onnan Integetnek gyöngyvirágok? Csak rád emlékeztet a nap; És az éjben, a sötétben, Mikor minden mélyen hallgat, Egyedül... ah akkor épen! - Elmegyek kétségbeesve Uram bocsá! szentegyházba, Percnyi enyhülést keresve; Mind hiába, mind hiába! Karcsu márványoszlopokról Gondolatom hozzád téved, Álmodozva karjaidról, Melyek szintén oly fehérek. Oly fehérek s épen oly szép Gömböly?ek, oly kemények S hidegek is szintazonkép... T?lük mégis majd elégek! Hogy fohászaim - oh, botrány! Vágyaimtól meggyuladnak, S a pirongó szobrok arcán Lángnyelvükkel csókolódnak. Míg az egyik szent kezében Korbács lesz az olajágból, S mint bélpoklost hevenyében Kikerget a szentegyházból... S én rohanva lábaidnak Oltárához, összeesten Ott könyörgök, esdek - ah csak Ne kacagnál oly kegyetlen!... | |||||
| |||||