|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szemközt | |||||
| A mélységes mély tengerek
Örvénye úgy el nem ragad, Mint, ha szemedbe mélyedek, Egy szédületes gondolat. Mért üdvözíthetnél te mást, Akárkit, csak nem engemet?! Keresem a vigasztalást, S ha meglelem, kétségbe ejt. Vágyamnak, melyet érezek, Nagysága ép a kárhozat. Éleszti kis szél a tüzet, De már a nagy eloltja azt. Bár sz?m sovárgja untalan, De mert istennek lát szemem, Hogy mondja neked ajakam: Jövel, égj, kárhozz el velem?! Ha bírhatnám szerelmedet! Tudod-e már, mi volna az? Hogy ez az egy mért nem lehet? Mert képzelem és szent igaz, Hogy akkor ott megáll a nap, S - lélekzet nélkül - a világ; Az id? még egyet sohajt, Végs?t: "Eddig volt, nincs tovább!" | |||||
| |||||