|
|
|
|---|---|
 |
|
| Búcsúvétel | |||||
| Vitéz
Mégyek már. Engedd meg, kedves kincsem, Hogy megváló csókom szádra hintsem. Jaj be fájlalom, Kedves angyalom! Hogy mid?n boldoggá kezdtem lenni, El kell menni. Lilla Akkor indúlsz hát el, csalfa lélek! Amid?n már én csak néked élek? Bírod szívemet S itt hagysz engemet: Ah, nem érdemel meg egy íly hívet A te szíved. Vitéz Szívemet ne vádold, jól esmérted, Most is hév tüzekkel ég ez érted. - A sors kísztet el Vas törvényivel: Ámde semmi t?led el nem választ, Adj jobb választ. Lilla Minden válasz erre megy ki nálom, Hogy, ha elmégy, nyugtom nem találom. Hát, ha hívem vagy, Mellettem maradj, K?lcsönös részt vévén víg napomban S bánatomban. Vitéz Err' az útra is csak érted mégyek, Hogy mind a kett?nknek hasznot tégyek; Mert egy nyomban jár A mi sorsunk már. Hát szemed ne légyen olyan nedves Érte, kedves! Lilla Megnyugszom; mert tiszta szíved látom, Hordjon a szerencse, h? barátom! És e csók maga Légyen záloga, Hogy szerelmem néked felfogadtam, Általadtam. Vitéz Kérlek, míg öledbe visszatérek... Lilla Értem - Én is t?led mást nem kérek. Vitéz Angyalom, szeress! Lilla Kincsem, meg ne vess! Együtt Mert lelkem csupán tet?led éled. Isten véled! | |||||
| |||||