|
|
|
|---|---|
 |
|
| A távolról kínzó | |||||
| Rég nem valék tevéled szemben
Rég is nem láttál engemet: S ládd, mégis távollételemben, Lilim! gyötörtél engemet. Bár félre volt lakásom - félre, Északra lakván én, te délre: Mégis tüzed velem lakott, Mindég perzselte északot. - Most a t?z mellett vagyok: S nincs oly szenvedésem; Mert égésim oly nagyok, Hogy meghalt érzésem. | |||||
| |||||