|
|
|
|---|---|
 |
|
| Esdekl? szerelem | |||||
| Ím, a nap leereszkedik
Thétis bíbor keblébe, S mosolyogva emelkedik Luna szemérmes képe. Az esti szell? fuvalma Édes álmot lengedez, Az ég békes, s nyugodalma Hegyet-völgyet béfedez. De ah, az én siránkozó Szememre nem hullatja Balzsamát az illatozó Esthajnal csillagzatja! Lehajtom árva fejemet, De gondjaim felköltik, S nyughatatlan kebelemet Fájdalmakkal eltöltik. Bágyadtságom ha bézárja Néha fáradt szememet, Kinyitja könnyeim árja, S mossa halvány képemet. Jaj, semmi nem enyhítheti Sérült szívem sebeit! Mert a szerelem égeti Minden titkos ereit. Csak nálad van gyógyító szer, Te, ki azt megsebzetted, Ki a szerelemnek ezer T?rét rám lehelletted! Téged várnak kiterjesztve Reszket? két kezeim, Téged az égre függesztve Sírdogáló szemeim. Egy tekinteted gyilkosom S boldogítóm tud lenni, Szánj meg, Kegyes! légy orvosom: Ne hagyj holtig epedni. Süllyedek! nyujtsd karjaidat, Míg el nem fogy életem, Míg elhervadt ajakimat Ajakidra tehetem. | |||||
| |||||