|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy szilaj leánykához | |||||
| Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka? Mit félsz te, mint a kegyetlen Vadtól a kis bárányka? Nem vagyok én ellenséged, Sem hitszeg? csapodár; Hív lelket adok én néked, Míg koporsóm bé nem zár. Tiéd leszek, míg e kedves Rubintajak csókot kér, Tiéd, mid?n már e kegyes Szív csak akadozva vér. Halld, melly édesen csatináz A völgy zeng? csermelye, A víg madár mint zeng s trilláz, S mint nyög a filemile! Majd ha a bús tél közelget, Ezek mind elnémulnak, Elrepül a szép kikelet, S örömeink elmulnak. | |||||
| |||||