|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy leánykához | |||||
| Régen sohajt utánad
Szívem, kegyes leányzó! Régen! de ah, nem érzed Ámor szelíd hatalmát. Vígan lebegsz körültem, Mint a Zephyr tavaszkor A rózsaillatokkal. Bájos tekintetidben Vidám öröm sugárzik. Mint a nap égi lángja A bús homályt elosztja: Tündér szemed mosolygván, A társaság feléled. Minden der?l tevéled, Minden: de én, de óh! én Némán lehajtom elholt Orcámat, és szorongó Keblem döbög, szemem sír. | |||||
| |||||