|
|
|
|---|---|
 |
|
| Két szeret? dalja | |||||
| Énekeljünk Cipriának,
Drága kincs! Mert ez élet-asszonyának Párja nincs. Rózsa nyíl ennek nyomában, Bársony ennek birtokában A bilincs. Énekeljünk Cipriának Egyaránt; Engem is nyájas fiának Tegze bánt, Amiolta szép szemeddel, Rózsaszín tekinteteddel T?rbe hányt. Énekeljük felsegít? Karjait S a szerelmek lelkesít? Lángjait. Vígadozzunk, és magunknak Osszuk édes ajjakunknak Csókjait. Óh de kincsem! a te szíved Ég-e még? Úgy, miként ez a te híved Szíve ég? Látom ellobbant szemedr?l, Lángoló tekintetedr?l... Már elég. Hátha engem sírom árka Nyelne bé: Boldog élted, szép madárka, Lenne-é? Ah, ha én elvesztenélek, Mit csinálnék, drága lélek! Óh - óh - jé? Angyalocskám! csak te bírod Szívemet, Míg ölemb?l puszta sírod Eltemet. Addig is, míg csak lehellek, Tégedet forrón ölellek, Hívemet. Csak te is hívedre nézzél, Kedvesem. Csókra új csókot tetézzél Szívesen. Így lehet h?ségbe lennünk, Karjainkon megpihennünk Csendesen. H? galambom! k?lcsönözzünk Szíveket, Szíveinkre úgy kötözzünk Lépeket. Csókjaink közt egybefolyjunk, Új szerelmünkr?l danoljunk Verseket. Szádra szám egy gerjedelmes Csókot ád, Mint igaz szívem szerelmes Zálogát. Jól tudom, hogy míg csak élek, Hív leszel te 's, drága lélek; Csócsi hát! | |||||
| |||||