|
|
|
|---|---|
 |
|
| A szerelemhez | |||||
| Psyche bíbor kebeléb?l
Repülj le felém, Eged fényes aetheréb?l Csöpögtesd belém, Óh, Szerelem! malasztaid Mennyb?l eredt balzsamait. Hol van lelkem rokonfele? Jer, jelentsd ki már! Repülj kebelembe vele, Szívem alig vár; Repdez, mint Noé galambja, De enyhelyét nem láthatja. Bennem mélyen metszve lelem Szép ideálját, Pygmalionként ölelem Kedves bálványát, De meg nem lelkesíthetem, Csak t?n? képét kergetem. Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon Már valahára, Ki ágyamhoz mécset gyújtson Psyche módjára; S ha majd a szent forrást issza, Ismét add ölembe vissza. | |||||
| |||||