|
|
|
|---|---|
 |
|
| A pillantó szemek | |||||
| Ne kínozz, Lilla! újabb ostromokkal;
Ne hányd oly hasgató pillantatokkal Felém villám szemed. Az verte szívemet halálos sebbe; Ne szórj, ne szórj újabb dzsidákat ebbe, Kíméld meg éltemet. Nem látod-é? nem-é? miként zsibongnak Az ámorok, miként rajmódra dongnak Kökény szemed kör?l? Ki kis nyilát bel?le rám ereszti, Ki ellobbant szövétnekét gerjeszti, Ki vesztemen ör?l. Pillantatod szárnyára egy fel?le, Szívem titkos várába bérep?le És ott helyet fogott. Zászlót ütött reményem f? tornyába; Mindent letiprott már parányi lába - Halld csak, - mint tombol ott. | |||||
| |||||